You are here: Home > travel > Tizennegyedik nap

Tizennegyedik nap

Motor, strand, naplemente

Kilenckor béreltünk egy motort a hotelben, és lementünk délre, Nai Harn strandjára. Nem volt vészesen nagy a forgalom, és csak egyszer tévesztettem el az utat, 45 perc alatt ott voltunk. Nagyon meleg van! Béreltünk két napágyat, de mivel későn érkeztünk, ezért már csak a harmadik sorba kaptunk. Közvetlenül mellettünk két nagyon hangos orosz kisgyerek volt, végig kűdték. Felmentünk egy sort. Szép nyugodt strandolással telt a nap, félóránként bementünk a vízbe.

Ezen a parton rajtunk kívül nem voltak mások, csak oroszok. Komolyan mondom, orosz szót lehetett hallani mindenhol. Oroszok sétálgattak a parton, oroszok úsztatták a bömbölő kisgyereket, orosz birkózott a homárral az étteremben, orosz nőt masszíroztak az ágyon. Az orosz étlap alap.

Ebédre mit is ettem? Ja, Tomyum levest, Eszti sült rizst. A parton kártyázgattunk, olvastunk, belealudtunk. Napon nem sokat voltunk, mert nagyon égetett. Láttunk a parton egy csokibarna bácsit, normális küllem, minden rendben volt. Amikor elment mellettünk akkor néztünk utána, és tangabugyiban volt. Hátul a fürdőgatyája nem volt meg, csak egy madzag volt ott. Szétröhögtük.

Öt után indultunk haza, szépen csorogtunk a forgalommal, nézelődtünk a motorról, egyszer megálltunk lecsekkolni a kilátást, ment le a nap. Megvolt, szép volt.

Patongra bejövet nagy nehezen megtaláltuk azt az éttermet, ahol főzőiskolát is tartanak, úgy hívják a tulajt, hogy Pum. Thai nőci, ahogy a neten utánanézegettem, már három éttermet is nyitott Thaiföldön, egyet Phiphin, egyet Chiang Mai-on, egyet pedig Patongon. Jókat olvasgattunk róla, úgyhogy Eszti beírattuk egy 3 órás tanfolyamra, ahol a három kedvenc thai ételének elkészítésére tanítják meg. Az étterem nagyon dizájnos, kiderült, hogy maga a főnökasszonyba futottunk bele, aki épp kajált. Szóval Eszti szombat délután négyre meg a főzősuliba, megtanítják tomyumot csinálni.

Utána elmentünk tankolni. Na, ezt úgy kell elképzelni, hogy ül az ipse/nőci az út mellett, és ilyen hét decis üvegben árulja a benyát, és tőti bele a gépekbe. Az enyémbe már kettőt belerakott, de még nem volt tele, kértem egy harmadikat is. Erre azt látom, hogy a nő még önti, de már a motorra folyt a benzin, mert tele volt a tank. Önkéntelenül is káromkodtam egy szép magyorossssat, de épp ebben a pillanatában haladt el mellettünk két vagy három nő, és az egyik röhögve visszafordult, és azt mondta magyarul, hogy nem baj ha tele van, jó az. Még jobban elkezdtem röhögni, köszöntem nekik, majd kifizettem a benyát, és Esztivel hazamentünk. Ő sajnos ennél a jelenetnél nem volt ott, épp a boltban volt.

Csak pár percet töltöttünk a szobában, míg letusoltunk, aztán mentünk a Bosshoz próbálni. Kész volt az egyik ingem, kiválasztunk még pár színt, meg Esztinek is csináltatunk egyet. Egyeningünk lesz.

Utána tettünk egy kört a Banglán, vettünk ezt-azt, és éjfél felé hazajöttünk. Holnap hajókázunk, de nem Manilába 🙂

Folyt. köv…

Nai Harn

Nai Harn

Ebédeltünk, közben csináltam egy fotót

Ebédeltünk, közben csináltam egy fotót

20140108_174706

20140108_174721

Csípős!!

Csípős!!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

One Response to “Tizennegyedik nap”

  1. Anyu szerint:

    Hello, hianyzik a tegnapi nap, alig birtam meinni a reggeli kavemat, avval rar nekem az olvasas,

Leave a Reply