You are here: Home > travel > Tizenegyedik nap

Tizenegyedik nap

Reggeli. Napozás. Sorbanállás. Hajó. Arra ébredtem, hogy magamtól fenn vagyok. A rossz hír az volt, hogy nagyon melegem van, és nem tudok aludni. Hajnali két óra volt. Kimentem a medence partjára, és egy napozóágyon elterültem. Kellemes 25 fok lehetett, szellő fújdogàlt, gyorsan lehűltem. Mire visszamentem a szobába, már aludtam is, bár sok részletre nem emlékszem.

Mikor felkeltem, reggel volt, éjszaka pár gekkó csinálta a fesztivált, hajnalban meg a körbe-körbe fészkelő verebek csiripeltek. Mindazonáltal jól ébredtem, tudtam, hogy Eszti még pihenni akar, úgyhogy kiosontam az étterembe, neteztem, ittam egy kávét. Aztán kaptam egy whatsapp üzenetet Esztitől, hogy merre vagyok. Megmondtam neki, odajött, és megreggeliztünk.

Utána bementünk a “városba” triciklivel, lementünk a kikötőhöz, érdekelt, hogy honnan indul este a hajónk. Már most közölték, hogy legalább két óra késésre kell számítani, ez filippínó nyelvre lefordítva a következőket jelenti: “-Fingunk sincs mikor indulunk, majd lesz valami. Sir.” Köszi.

Visszamentünk a szállásra, Eszti láthatta rajtam, hogy ideges vagyok, és azt mondta, hogy vegyünk két sört nekem, és menjünk vissza a hotelbe napozni. A sört nem kívántam, majd ha lenyugszanak a dolgok, és látom ennek a mai cirkusznak a végét.

Hogy milyen cirkuszra gondolok? Például arra, hogy a hajótársaság egyik alkalmazottja azt mondja, hogy a hajó fél négykor indul, jöjjünk a kikötőbe kettő órára. Mikor mondom neki, hogy hagyjon már ezzel a hülye dumájával, mert a kollegája kettő perccel ezelőtt mondta, hogy a hajónk Puerto Princesából jön, és öt előtt nem ér be semmiképp. Mikor mondom ezt a csajnak, akkor a válasza a következő: “-Rendben uram, akkor jöjjenek öt órára.” Na ettől én hülyét kapok. Ha odamentünk volna kettőre akkor mit csinálunk ott 50 kg csomaggal addig? Szóval négyre mentünk oda, a hajónk végül fél nyolckor indult el.

Ja! Délután vagy másfél órát elbaszkuráltam azzal, hogy pénzt váltsak. Mentem mindenhova amit mondtak, de vagy zárva volt, vagy zárva. Ami nyitva volt, ott nem volt pesójuk, legalábbis ezt mondta az a rusnya nő, de a másik faszi mondta, hogy mindjárt megoldja, várjak egy picit. Kettő perc múlva be tudtam váltani azt a komoly 30 dollárt és 30 eurót, amit akartam, ezért kerek 3000 pesót kaptam. Ebből csak 2900-et raktam el, adtam egy százast a gyereknek aki segített. Nem szívesen vágok neki az előttünk álló másfél napnak úgy, hogy csak ezervalahányszáz pesó van nálunk.

A másik dolog amin totál kiakadtam… Nagy nehezen találtam előtte egy Western Union irodát, ahol váltottak pénzt. De ekkor már egy órája kavarogtam, nagyon kivoltam. Mondja a csaj, hogy csak dollárt váltanak. Mondom neki, hogy nem baj, az is van. Erre a csaj kéri az útlevelemet. Mondom neki, hogy az nincs nálam, erre mondja, hogy szorriszőr, anélkül nem tud váltani. Mondom neki, hogy komoly harminc dollárról van szó, de a csaj hajthatatlan maradt. Na, ezután találtam meg a búváriskolát, ahol tudtam nagy nehezen váltani.

Addig a medencénél napoztunk, meg ebédeltünk a kis nádtetős-kétszemélyes tàkolmàny alatt. A triciklit 3:45-re jött értünk, mentünk a kikötőbe.

A váróterem olyan szinten tele volt emberrel meg csomagokkal, hogy el kellett mennem venni egy literes sört. Eszti nagyon nyűgös volt, vettem neki egy chipset meg kártyáztunk, de még utána is ideges volt. Most a hajón fekszem egy emeletes ágyon, alattam az alsó ágyon Eszti alszik, alattunk meg a tenger. Nem alszik, ideges, kinn vagyunk a nyílt tengeren, eléggé hullámzik, remélem, Eszti mélyen alszik.

A hajón négy osztály van. Csöves, turista, kabin és privát. Mi csak a csöves és turista között választhattunk, a másik kettő már elfogyott. A csövesben nincs légkondi, és nagyon büdös van. Emeletes vaságyak, sok ember. A turista dettó ugyanez, de nincs büdös, és nincs annyi ember, és vagányabbak az ágyak. Mi véletlenül a személyzeti részen kaptunk emeletes ágyat, teljesen a hajó orrában vagyunk, nincs forgalom, viszont jobban dobál a tenger. Engem nem zavar, remélem Esztit sem. Ezt itt, aki a 30B ágyon fekszik.

Mikor beszálltunk, egyből odamentem a személyzethez, feliratkoztam a várólistára, hogy legalább egy kabint kapjunk, de egy óra múlva mondták, hogy a hajó tele van, nem lehet osztályt váltani. Nekem oké, de Eszti miatt jobb lett volna egy saját szoba, bár szerintem ott is hullámzik.

Most a hajón fekszem a hátamon, az emeletes ágyon. Eszti az előbb távozott a fedélzetre, sok szót nem tudtam kihúzni belőle, remélem jól van. Tény, hogy nagyon imbolyog a hajó, a folyosón a tökjózan ember éppen úgy megy végig, mint aki csutka. Faltól falig.

Egyébként a hajót illetően sokkal rosszabbra számítottam. Mármint a fekvőhelyre értem. A csomagjaink itt vannak velünk, ezeket az emeletes ágyon kellett elhelyeznünk, de amúgy teljesen rendben van minden. Szerencsére a gyomrom bírja, nemrég tusoltam egyet a hajó végében levő zuhanyzórészlegen, részemről minden oké!

Megyek, megkeresem Esztit. Eszti a folyósón jött velem szemben, eléggé el van sápadva, de összességében -szerintem- nincs gáz. 20:47 van, reggel kilenc-tíz körül leszünk Manilában.

Folyt. köv… (remélhetőleg)

BRÉKING!!! fenn vannak az előző napok képei 🙂 (Manilában vagyunk, a reptéren, 14 órát utaztunk hajón, körbetaxiztuk Manilát, 8-at vártunk repülőtéren, várjuk a phuketi gép indulását. mulatunk   :))

20140105_100715

az étterem előtt levő kis kunyhókba is lehetett kérni a kaját, ezt a képet onnan csináltam. Balra fenn a sarokban a szobánk

a városban többnyire ilyen az utcakép

a városban többnyire ilyen az utcakép

szállásunk bejárata

szállásunk bejárata

klasszik tricikli. Végsebességük 15 km/óra

klasszik tricikli. Végsebességük 15 km/óra

Coron, hajókikötő, váróterem. Nem volt gyenge két óra várakozás

Coron, hajókikötő, váróterem. Nem volt gyenge két óra várakozás

Coron, hajóállomás, itt már a beszállásra vártunk, újabb egy órát

Coron, hajóállomás, itt már a beszállásra vártunk, újabb egy órát
mindjárt a hajón vagyunk, itt csak 15 percet vártunk, aminek a legjobb része a bombakereső kutya volt

mindjárt a hajón vagyunk, itt csak 15 percet vártunk, aminek a legjobb része a bombakereső kutya volt

 

Hajónk, központi egysége. Itt lehetett kaját venni, meg negyvenkétszer megnézni a biztonsági előírásokat

Hajónk, központi egysége. Itt lehetett kaját venni, meg negyvenkétszer megnézni a biztonsági előírásokat

Ultracsöves osztály

Ultracsöves osztály

 

Csöves osztály, azaz turista. Az ágyamból fényképezve.

Csöves osztály, azaz turista. Az ágyamból fényképezve.

az alattam alvó lakos. lefényképeztem Ezt itt.

az alattam alvó lakos. lefényképeztem Ezt itt.

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

2 hozzászólás to “Tizenegyedik nap”

  1. Lehota István szerint:

    Ezt még olvasni is fárasztó!
    Hát nem pihenni mentetek ki?

  2. misibea szerint:

    Kalandregény. 🙂

Leave a Reply