You are here: Home > travel > Harmadik nap

Harmadik nap

Harmadik nap

Úgy volt, hogy ma nem történik semmi, csak utazunk. Ehhez képest…

(megjegyzés: a képekre kattintva azokat teljes méretben meg lehet tekinteni)
Hongkong, Mini Hotel Central. Hajnal negyed öt. A mellettünk levő szobában a két angol jó ötletnek tartotta, hogy folyamatosan hangoskodnak meg percenként bevágják az ajtót. Komolyan mondom fogalmam sincs, hogy mire gondoltak. Annyira természetes módon voltak parasztok, hogy hihetetlen. Nem is tudtam visszaaludni, helyette szétoffoltam a családi whatsapp csetet. Három órát aludtam tehát összesen, így vágunk neki a napnak, ami javarészt utazásból fog állni, 10:40-kor indulunk Manilába, onnan 17:20-kor Boracayra. Ha minden jól megy, akkor hétre a szálláson vagyunk, nyolckor kaja majd egy ital.
Cukót fél nyolckor felébresztettem,nyolckor kicsekkoltunk, majd a hotel előtt leintettem egy taxit és azzal elmentünk a Central állomásra, onnan megy a reptéri vonat. Visszaváltottuk az Octopus kártyát, ezzel használható a tömegközlekedés, fel lehet rá tölteni pénzt, az automata a metróállomáson vagy a buszon levonja a megfelelő összeget.A vonat benn állt az állomáson, 20 perc alatt a reptéren voltunk. Gyors becsekkolás, emmigrációs cucc, majd a tranzitban reggeli. Tomyam leves (kétszer csíp!), Esztinek valami salátaleveles szendvics. Aztán kapott sajttortát vagány sütivel. Én pedig dupla eszpresszót meg idegbajt, mikor megláttam, hogy a beszállókapuhoz busszal kell menni, és igencsak késésben voltunk. Végül elértük simán.A gépen egy svájci mellett ültem, aki a hongkongi konzulátuson dolgozik, és hazája nevében kultúrális programokat szervez itt. Három éve nem volt otthoL, most öt hetes délkelet-ázsiai túrán van, ma kezdte. Mulat.
Manila. A reptér nagy, négy és 1/2 óra várakozás. Cebu Pacific Airline mulat, ugyanis egy hete küldtek egy emailt, hogy megváltoztatták a menetrendet, eltolták a boracayi gépünk indulását két órával. A visszautat szerencsére csak tíz perccel, de az átszàllás akkor Coronra így is nagyon necces lesz.
 Szóval csövezünk Manila Ninoy Acquino reptéren. Beültünk a tranzitban egy kávéra, Eszti nagyon fáradt és picit nyűgös volt. Aztán átmentünk egy màsik helyre, ott el tudtunk nyúlni, kapott egy fagyit is. Nem mondanám, hogy elreppent az idő, de valahogy csak eljött a 17:20 és felszálltunk, ez nagyon kellett, mert fáradtak voltunk már.
A gépen egy helyi születésű fiatatal gyerek mellett ültem, aki Los Angelesben jár suliba. Nem nagyon sejtettem még ekkor, hogy a felületes beszélgetésen túl a srácnak az esfe folyamán még komoly szerepe lesz…
Felszálltunk, a sztyuik megint levezényeltek egy élő kvízműsort amin valami vízhatlan telefontokot lehetett nyerni asszem. Az út Boracayra alig egy óra. Felszállsz aztán egyből leszállsz. Mint a buszon. Aha… De nem itt. Addig rendben volt a dolog, hogy elkezdtünk ereszkedni, de ami ez után történt az komoly volt. Azt már korábban láttuk az ablakból, hogy durván esik az eső, illetve csak azt làttuk, hogy vízszintesen esik, mint Londonban egy kellemes nyàri délután, de amikor kettőötvennel megy az ember akkor gondolom minden eső így esik. Lényeg az, hogy közvetlenül a földet érés előtt a kapitány felkapta a gépet, csutka gázt adott és megint felemelkedtünk. Tíz méterre voltunk a földtől.
Nnnna, ilyen velem még nem fordult elő soha. Bemondta, hogy a rossz idő miatt elvétette a leszállást, ezért nem Kalibo reptéren szállunk le, hanem kb. 200 km-re délre Iloilo városban. Nekünk Kalibótól kb másfél óra a transzfer szárazföldön a transzfer a szállásig, erre jön még egy kis hajóút, mert Boracay-t szigetnek találták ki. Nem örültünk a hírnek, ment a matek, hogy akkor most hol is vagyunk, meg mi lehet a B-terv 😉 És ekkor jött a képbe a szomszéd srác. Azt már előtte megbeszéltem vele, hogy Kalibóból együtt megyünk a szigetre, de most Iloiloban vagyunk, ami azért plusz négy óra kocsival. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy engedik-e felszállni (és főleg leszállni) a gépünket Kalibóba(n), de a fülöp utasok gyorsan adták a drótot, hogy megnézték a neten, és utánunk még két gép is gond nélkül leszállt Kalibóban. Hirtelen a kapitány lett a célpont, volt egy faszkalap nő, aki követelte, hogy beszélhessen vele. Mi Esztivel römiztünk, megvert kettő egyre. Nem voltunk boldogok, hogy várnunk kell, de megbeszéltük, hogy a legrosszabb ami történhet az az, hogy az éjszakát nem Boracayon töltjük a lefoglalt és kifizetett szálláson, hanem valahol máshol. Nincs gáz.
Kb. két óra várakozás után elindultunk aztán, de előtte írtam egy emailt a hotelünknek, hogy mi a szitu, lehet, hogy késünk.Az út Kalibóba nyugis volt, de az előzmények miatt mégis feszült. A kapitány nagy tapsot kapott földet éréskor, pedig ahogy néztem ez már nem divat. Mindegy tapsoltunk mi is, mert tényleg örültünk, hogy megjöttünk, és hamarosan a szálláson vagyunk. Aha, gondolod! Kalibo reptéren semmi gáz, csomagok megjönnek, a srác elintézte a transzfert és a hajójegyet, odaadtam neki az 500 pesót (2.500,- Ft). Kisbusszal mentünk, érthetetlen módon egy fél órát kellett várnunk a kocsiban ülve, pedig már bepakoltunk. Az út Kalibótól Caticlanba másfél óra. A sofőr ment, mint a barom, nagyon durva volt. Caticlanig végigbólogattam az utat, alig éltem, de izgatottak is voltunk éber pillanatainkban.
 Végre megérkeztünk, mindjárt hajóra szállunk és sör! Megvettem a terminál díjat és a környezetvédelmi hozzájárulást (ne kérdezzétek!) fejenként kb egy ezresért. Bementünk a hajóállomásra, de előttünk ment el a hajó, szóval vártunk fél órát.Aztán fél óra múlva vártunk még egyszer ennyit, és amikor beszálláshoz álltunk sorba közvetlenül a hajó mellett, akkor elkezdett zuhogni az eső! Két bazinagy bőrönddel jól esett nagyon. Nem baj, fenn vagyunk a hajón, viszont mindenünk gané. Az út a szigetre húsz perc, a szigeten is szemerkélt.
A szállásig oldalkocsis motorral mentünk,az oldalkocsi fedett volt, befedett minket meg a csomagokat. Az út olyan minőségű volt, mint a Cserepes sor mögötti telepen. Kirakott minket a szállástól kb 1 km-re, a többit gyalog kellett megtenni. Sötétben, esőben, sárban, pocsolyában.
Én nagyon nyűgös voltam már, de Eszti feléledt, ez engem is felhozott, vettünk sehol egy sört meg csokit Esztinek.

A bolt csak ott volt. A szállást megtaláltuk, becsekkoltunk, majd egyből a partra enni. Nyomokban volt még élet, kaptunk kaját meg sört.

Itt vagyunk, mulatunk. Fürödtem egyet a tengerben, már sötétben is látszott, hogy nagyon komoly helyen vagyunk. Van élet, van minden. Folyt. köv…

szoba Hong Kongban... Fürdővel együtt 12nm

a gép, amelyik nem tudott landolni_170149

a gép, amelyik nem tudott landolni

a filippnó nők szépek
vicces útvonalunk

vicces útvonalunk

 

 

Eszti és az elmaradhatatlan térkép

Eszti és az elmaradhatatlan térkép

 

fáradtan a hajón

fáradtan a hajón

kikötőbő a szállásra triciklivel

kikötőből a szállásra triciklivel

 

csomagokat cipelve esőben itt álltunk meg egy sörre és csokira

csomagokat cipelve esőben itt álltunk meg egy sörre és csokira

 

Első boracay vacsi helyszíne

Első boracay vacsi helyszíne

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

4 hozzászólás to “Harmadik nap”

  1. Lehota István szerint:

    Eddig óriási!!!
    Mintha csak neked találták volna ki/megoldandó feladatok tömkelege/
    de ahogy írtad azért ez már neked is nyűgös volt egy kicsit.
    Minden tiszteletem mert azért eljutottatok Á-ból B-be!
    Várom a folyt.
    /még annyit hogy nagyon zsír a lap/

  2. Anyu szerint:

    Hogy hogy elvetette a kapitany a leszallast, nem volt mar eleg hely fekezni es megallni ?
    Varjuk a tobbit, remelem most nem utaztok, puszi

    • Eszti szerint:

      Nem tudom, Anyukàm, nem nagyon mondtak semmit az esetről vagy a pontos okáról. Mikor felkapta az orrát, akkor annyit mondott, hogy a heves esőzés miatt rosszul közelítette meg a leszállópályát (misapproach szót hasznàlta). De azt nem mondta, hogy ez alatt mit ért. Azon tanakodtunk ott a többiekkel hogy ha annyira rossz lett volna az idő, akkor eleve nem engedték volna leszállni, ez nem tíz méterre a földtől derül ki. Mindegy, lényeg az, hogy túl vagyunk rajta, ez még gyakorlottaknak is meleg lehetett 🙂 puszi

  3. Fenyvesi László szerint:

    Sziasztok!
    Köszönjük az értesítést! Nagyon jó az oldal és a “kalandok”. Boldog Új Évet kívánunk!
    Anyuka, Apuka

Leave a Reply