You are here: Home > travel > Indulás, első nap

Indulás, első nap

Indulás-érkezés. Sztyuik, sörök, törökök, majd: HONG KONG.

Teljes nyugalomban telt az indulás, délután négyre jön értünk a transzfer, nyolckor indult a repülőnk, de a transzferjármű esetleges meghibásodására felkészülve, most ráhagyással kértem a szállításunkat. A bepakolás nagyon simán ment, Rozsdiék végig ott asszisztáltak mellettünk, mindent figyelemmel kísértek. Csórikámék már megszokhatták, hogy megint megyünk, de a bőröndökbe még így is nagyon szeretnek belebújni.
Ebédre még elmentünk Eszti apukájához, Karácsony első napja lévén. Ott hirtelen nem is tudtam, hogy esküvőn vagyunk-e vagy sima karácsonyi bulin, vagy netán egy középkori lovag-lakomán. Ennyi kaját… és mind nagyon finom volt. Nem teszek rá, komolyan mondom.
Fél három körül értünk haza, mivel még az ebéd előtt kitakarítottuk a lakást, már nem volt más hátra, mint, hogy ledőljek egy picit, mert tudtam, hogy legközelebb Hong Kongban fogok ágyban aludni.
Négy után öt perccel megérkezett a transzfer, a főnök srác jött, a többieket hagyta karizni. Fiatal srác. A budapesti úton nem történt semmi, a becsekkolást még nem tudtuk megkezdeni mikor felértünk, úgyhogy szép zöld fóliába becsomagoltattuk a bőröndöket, és ittunk egy sört. Ezerért, de nyaralunk.
Becsekkoltunk, a tranzitban pedig nézelődtünk, majd ittunk még egy sört ezerért, Eszti meg kapott egy szendvicset ezerötért. Mulatnak ezek, komolyan.
A menetrend: Budapest-Isztanbul két óra repülés, majd két óra várakozás után közel tíz óra Hong Kongba.
Minden simán ment, arra riadtunk, hogy Isztanbulban vagyunk, úgy néz ki, hogy most már semmi sem ment meg minket a nyaralástól. 🙂
A gépváltás kiemelkedő eseményeként kiemelném, hogy hét decis talpas üvegpohárból kaptam frissen csapolt Efes Pilsent. Nnnna, ez parádé volt. Az ital után beszálltunk a gépbe, ez már más kávéház volt, mint az előző, ez egy Boeing 777 volt, ami rohadt nagy. A 40J és 40K volt a mi helyünk, szerencsére megkaptuk a vészkijáratos helyeket, szóval kinyújthattuk a lábunkat (phűűűűűű).
Mögöttem egy fáradt török ült, mellettem egy glutémentes diétán levő német hölgy, akinek Tóth volt a vezetékneve. Apja magyar, nyomokban beszélt magyarul. A másik oldalamon Eszti hol ült, hol feküdt. Kényelmes volt nagyon.
Az úton megnéztem az Érinthetetleneket, Kevin Costner, De Niro, Sean Connery. Eredeti hanggal volt, De Niro félelmetesen tolta.
A Türkish gépen az ellátás remek volt, szinte itattak a sztyuik. Kettő közülük kisebb show-műsorként elárasztotta kávéval kevert mocskos vízzel a fedélzet egy részét, amit aztán az utasoktól begyűjtött ingyenes takarókkal töröltek fel. Esztivel együtt röhögtünk velük, én javasoltam volna nekik, hogy hívjanak egy női kollegát, az nem fog így balfaszoskodni, hanem normálisan megcsinálja.
Eszti nagyon jól viselkedett az úton, ehhez nagyban hozzájárult, hogy az út is nagyon jó volt. Egy-két turbulencia-rázkódás volt, de azokra fel sem kelt. Mögöttem a török nagyon szenvedett, de nem baj, úgy kell neki, szenvedtünk mi is eleget miattuk.
Hong Kong!!
Eszti úgy fel volt készülve a városból, hogy még azt is tudtam előre, hogy a reptér melyik részén kapunk ingyenes térképet. Megjöttek a csomagjaink, váltottunk egy kis pénzt, vettünk vonatjegyet, majd go to szitiszenter.
A Central állomáson szálltunk le, onnan taxival mentünk a Mini Central Hotelhez, ahol két napig alszunk. Nem egyszerre. A taxi olcsó volt nagyon, 1200 forint. Ja. Itt hong kongi dollár van, egy dollár kb 10 eurocent, és 30 forint.
A szobánk nagyon kicsi!!! 🙂
Ahogy belépsz egyből az ágyba botlasz, oldalt és az ágy végénél kb fél méter hely van. Hátul egyből a tusoló meg a pöce van, üvegfallal elválasztva! Itt aztán nem marad titokban semmi. A zuhanyzó és a wc közt is üveg van, ráadásul a várost is üvegen keresztül bámulhatja az ember.
Nem tököltünk sokat a szálláson, mentünk is a városba. A Soho nevü bulizós-báros környéktől vagyunk három percre, ott mentünk át, majd Eszti navigálásával mentünk egy tradicionális villamosra, ami felvisz Hong Kong egyik magaslati részére a Peak-re ahonnan frankó a kilátás. Kicsit sorban kellett állni a villamosért, ami inkább olyan libegő-féle volt, mert nagyon meredeken mentünk felfelé. Fenn egy hatalmas plaza volt csomó mozgólépcsővel meg kajáldával, nagy nehezen megtaláltuk, hogy hol lehet kimenni a teraszra. Ott rohadtul fújt a szél, de komoly volt a kilátás nagyon. Ettünk is, az már most látszik, hogy Hong Kong nem olcsó, szóval észen kell lenni.
Visszafelé sima busszal mentünk, ott is álltunk egy picit sorban, de nem volt vészes. Eszti lekalauzolt a kikötőbe, ott lefényképeztünk Kowloon városrészt, ahova holnap megyünk. A szállásra nyugodtan visszasétáltunk, a Sohoban ittunk egy sört meg Bailesy’s-t — háromezerért…. Puff neki. Nem baj, láttam seveneleven-t majd ott veszek sört, ahogy néztem a helyiek is így csinálják.
Majdnem éjfél volt, helyi idő szerint, mire visszaértünk a szállásra, hét óra az időeltolódás. A szobánk nem lett nagyobb, viszont gyorsan elaludtunk. Kicsit szédültem, azt hittem, hogy a hosszú repülés miatt, de másnapra kiderült, hogy nem. Ezt majd holnap elmondom, de nyugi, nem a pia miatt.
Folyt. köv…

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Leave a Reply